a COVID-19 árnyékában egészen komoly átrendeződés indult meg a piacon: újfent 50 dollár közelébe esett a kőolaj jegyzése, és nagy valószínűséggel a csökkenés itt nem áll meg.
Az OPEC kibocsátás-visszafogásra épülő stratégiája pont annyira impotens próbálkozás, hogy a piac ne vegye túl komolyan az árazáskor és úgy néz ki, hogy a világkereskedelem ugyanúgy földbe áll, mint a kínai feldolgozóipar (erre utal a Baltic dry index is), így a kereslet is tovább zuhan.
A meglehetősen feszített finanszírozással működő alternatív bányászcégek (jellemzően USA, Kanada) tömegére csőd vár ilyen árazás mellett. Az energiaipari cégek kötvényeinek hozamfelára már igen lendületesen emelkedik, csak idő kérdése az első csődhullám.
A korrekciót nehezíti Oroszország visszafogott együttműködése, ami egy elmélet szerint adódhat abból, hogy az orosz vezetés ki akarja véreztetni Szaúd-Arábiát. Így az OPEC széteshet, és Oroszország politikai befolyását növelheto a Közel-Keleten, mi több, „hálát adhat” a Szovjetunió szétesésében közrejátszó alacsony olajárért felelős országoknak.
A zöldenergia terjedése lassú, és bár elkerülhetetlen, a rendkívül magas tőkeigénye miatt rövid távon nem válthatja ki a megszűnő termelő kapacitásokat. Oroszország megszabadul pár potens vetélytárstól, így szava többet ér majd az újra emelkedő olajárak mellett.