Donald Trump grönlandi érdeklődése nem egy politikai geg, nem ego-legyezgetés, sokkal inkább nyers, tankönyvi erőforrásszerzés. A klímaváltozás következtében olvadó jégtakaró alól egyre könnyebben hozzáférhető grafit, cink és hatalmas ritkaföldfém-készletek kerülnek felszínre – vagyis pont azok a források, amelyekből a „zöld átmenet”, a hadipar és a high-tech ipar egyszerre próbál minél többet bezsebelni.
A legszebb az egészben az, hogy miközben Trump nyilvánosan relativizálja a klímaváltozást, üzletileg már rég beárazta annak következményeit. Persze kicsire nem adunk, hazudni nagyban kell.
A világ legnarancssárgább elnökének az olvadó grönlandi jég nem természeti katasztrófa, hanem új bányászati térkép, új hajózási útvonalakkal és új geopolitikai súlyponttal. Ha a jég eltűnik, az nem probléma, az inkább egy lehetőség, feltéve hogy időben van hozzá zászló, jogcím és katonai jelenlét, ami garantálja majd a kitermelési jogokat is
Így tehát az északi területeken a klímaváltozásnak nyertesei is vannak: azok az államok és vállalatok, amelyek előbb érnek oda az olvadás után. Grönland ebben a történetben nem politikai lózung, hanem egy félreárazott eszköz, amelynek a value-storyját most kezdik rendbe tenni. A jegesmedvék meg mehetnek ahova akarnak.