„You can fool all the people some of the time and some of the people all the time, but you cannot fool all the people all the time.”
hogy ezt a jó öreg Abe Lincoln mondta, vagy esetleg Diderot-tól származik és egy fordítással terjedt el angolul, az szerencsére a mondanivalón nem változtat: lassan-lassan jön a kijózanodás ideje.
Sokat elmond a piac állapotáról, hogy a legutóbbi non-farm payroll adat után elég enerváltan viselkedett: egy hét (!!) kellett a 1,5%-hoz, holott a munkaerőpiaci adat kimondottan jó volt. A vártnál magasabb headline, az előző havi adatot is felfelé módosították, az átlag órabérek emelkednek (azaz a háztartások vásárlóereje is), sőt, hosszú idő után az aktivitási ráta is javult.
A piac szanaszét emelkedte magát az elmúlt 14 hónapban, sosem volt ennyire messze az aktuális adat a mozgóátlagtól, sosem volt ilyen lendületben…
vagy kicsit nyersen fogalmazva: rég volt ilyen hiszti a piacokon.
A világ jegybankjai felpumpálták a likviditást, ami a helyét kereste a gazdaságban és egy hatalmas eszközár-buborékot eredményezett (ez a mostani a minden-buborék). Egészen addig lehet fújni, amíg érkezik új pénz a piacokra (látható, hogy amint a FED elindította a quantitative tighteninget, az S&P letérdelt).
Vesznek, mintha nem lenne holnap. TINA (There Is No Alternative) van, költeni kell, saját részvényt vesznek adókedvezményből, akkor a vonatra bizony fel kell ugrani…
Mi dinoszauruszok, akik még a történelem előtti időkben tanultunk közgazdaságtant, úgy hisszük, hogy a részvény árfolyamának van valami köze a vállalat nyereségességéhez – és bár rövid távon akadhatnak eltérések, az egyensúlyi árfolyamot mégiscsak a tényleges pénztermelő képesség határozza meg.
Az új közgazdaságtan szerint az értékeltségi szinteknek inkább a likviditáshoz van közük, mint a tényleges gazdasági teljesítményhez (már ha az egész tőzsdét nézzük)
Viszont azon vállalatok szintjén, ahol nem a rocksztárság a lényeg, ha nincs bevétel (és profit) bizony nincs új munkahely sem.
A JOLTS (job openings and labour turnover) nem flow alapú (mint a non-farm payroll) inkább állományi oldalról közelíti meg a kérdést, ami eleve kiszűri az idénymunkák és részmunkaidős állások többszöröző hatását. A munkaerőpiac keresleti oldalát mutatja be, ahol a kiírt állásnak 1., léteznie kell, és tartozik a munkakör mellé tényleges munka is, amit el kell végezni 2., a munkahelyet 30 napon belül be lehet tölteni 3., a pozícióra az adott vállalaton kívül aktívan keresnek munkavállalókat.
A bejegyzésben lévő ábrán a Russel 2000 (klasszikusan small-cap) indexbe tartozó 2000 cég egy részvényre jutó nyereségének grafikonja és a JOLTS munkapiaci adat (keresleti görbe) látható.
Azt hiszem az összefüggés elég egyértelmű, és hűen tükrözi azt a mérhetetlen ellentmondást, ami részvényárfolyamok és a profitráták közt található.